2.rész
2 hónappal később
Ashton
Hogy lazítsak beugrottam egy kávézóba, a plázában. Az utóbbi időben számos interjú, és koncert volt. Szerencsére nem kavart nagy port az a kép, egy hét alatt le is csengett az egész. Sorban álltam miközben azon gondolkoztam, hogy mit is rendeljek, illetve, hogy milyen jó szinglinek lenni. Ez az egész után úgy határoztam szakítok Bryanával, mivel rájöttem, hogy megfojt. Persze csak átvitt értelembe. Nem hagyott szabad teret, főleg a csók után amit azzal az idegen lánnyal ejtettem. Előttem már csak egy barna göndör hajú lány állt, mikor hátranéztem és megpillantottam Bryanát miközben fejét forgatta, és kutatta át a szemével az egész kávézót, valakit keresve. Gyorsan kapcsoltam, és az előttem álló lányt magam felé fordítottam, és csak egy puszit adtam volna a szájára, de kinyílt az ajka és rendes, szenvedélyes csókra sikerült, mivel a nyelvem utat nyert a szájába. Amikor elváltunk, a lány zavart és döbbent volt. Bocsánatkérően néztem rá és mikor oldalra fordultam Bryana csípőre tett kézzel nézett ránk.
- Ashton? Ilyen hamar túl tetted magad? - görbült le a szája.
- Bry, már több, mint egy hónap telt el, neked is ezt kellett volna csinálnod - sóhajtottam.
- De hát...
- Nincs hát. Ő itt az új barátnőm... - karoltam át a lányt.
- Hayley - válaszolt helyettem, kezét nyújtva Bry felé.
Bryana nem rázott kezet vele, csak végigmérte (amitől még én is kínosan éreztem magam) , majd elviharzott. Szembe néztem Hayleyvel és már kezdtem volna a mondanivalóm, mikor rárakta az ujját a számra, ezzel megakadályozva, hogy bármit is mondhassak.
- Meg van bocsájtva - ejtett el egy halvány mosolyt, és már ment is volna tovább, de megragadtam a karját. Nem engedhettem el egy ilyen után.
- Legalább hagyd, hogy kiengeszteljelek egy sütivel - próbálkoztam.
- Egy süti? Nem hangzik rosszul -nézett úgy mintha nagyon nagy döntések előtt állna, direkt, hogy cukkoljon - Na jó, egy süti, de csak akkor ha feketeerdő tortáról van szó - nézett mosolyogva az üveg felé ami az egymásra halmozott sütiket takarta.
- Megbeszéltük - vigyorogtam.
Megvettem a sütiket, majd leültem egy sarokba levő helyhez, ami sok mindenkitől távol volt.
- Ez a hely a kedvenc helyem - mutatott az asztalra - olyan nyugis.
- Sokat jössz ide? Csak mert én igen és nem láttalak még.
- Régen igen. Amikor még apumé volt, ez a hely - gondolkodott el - Most bárunk van. Az a lenti a milyenk.
- Komolyan? A haverjaim sűrűn járnak oda. Azt mondják elég jó hely.
- Elég jó? -nevetett -Az a legjobb hely.
- Akkor feltétlen meg kell majd néznem.
- Nem tőlem tudod, de ott dolgoznak a legjobb mixerek - tette fel védekezően a kezét, majd magára mutatott - Mint én.
- Húha, valaki kicsit sem önbizalomhiányos - megettük a sütiket, majd eszembe jutott a múltkori eset - Milyen fura, hogy kb. 2 hónappal ezelőtt, pont egy őrült fan, csak úgy megcsókolt.
Elkezdett köhögni, szerintem félrenyelte a vizet amit ivott éppen.
- Ja tényleg fura - nézett elsápadva, majd ránézett a mobiljára, és felállt - Azt hiszem mennem kell, kezdődik a műszakom. Köszönöm a sütit.
- Várj már! Baj van? Úgy lesápadtál! -néztem rá aggódva.
- Nincs semmi, tényleg. Szia! - rohant el.
Csak néztem utána, és furán éreztem magam. Mindegy, nekem is haza kell mennem, mert ma még lesz egy interjú. Lementem a parkolóba az autómért, és indultam is. Ahogy mentem ki a pláza mélygarázsából, beugrott. A lány aki megcsókolt, ugyanúgy csókolt, mint Hayley. A szeme is ugyanolyan nagy, kék volt, mint Hayley-é. A hangja is Hayley-éhez hasonlított. Ebben a pillanatban rájöttem ott a kocsiban két dologra. Az egyik az volt, hogy a lány Hayley. A másik meg, hogy egy bunkó, memóriahiányos, pöcs vagyok. Gyorsan megnyomtam a féket, gondolkozás nélkül. Visszafordultam volna, de belémjöttek hátulról. Basszus, basszus, basszus.
- MI A TÖKÖMET CSINÁLSZ FASZIKÁM?! - ordította egy 60 év körüli férfi, abból a kocsiból amelyik belémjött, mivel hirtelen megálltam.
- Úristen, nagyon sajnálom tényleg. Kifizetek mindent. Most meg engedje meg, hogy félretoljuk az autóját és én meg elviszem oda ahova szeretett volna menni. Holnapra kész is lesz a kocsija, csak el kell majd érte jönni arra a címre, amit mindjárt leírok - hadartam.
- Megígéred, hogy rendbe lesz holnapra? - nézett idegesen.
- Persze. És mégegyszer nagyon sajnálom.
Félretoltuk az autóját. Majd elvittem , valószínüleg az otthonához, a kertvárosban. Megadtam a címet és végül hazamentem, mert már rég otthon kellett volna legyek. Holnap elmegyek a bárhoz és rendbe teszek mindent, gondoltam.
