5.rész

Hayley

Miután Calum elment a bárból egész jó kedvem lett. Jól esett, hogy érdekelte mi van velem. A műszakom véget értével, hazamentem és töltöttem magamnak egy kis gyümölcslevet, csináltam egy szendvicset és elfeküdtem a kanapén. Már hívtam volna Dia-t, amikor a telefon kijelzője hívást jelzett, egy számomra ismeretlen számról.

- Haló? - szóltam bele érdeklődve.

- Hayley, jó rég beszéltünk már. Felismersz? - ahogy meghallottam a hangot amely elől már pár éve sikerült megszabadulnom, összeszorult a torkom, és csak bambultam előre.

- Mi akarsz? - szóltam halkan.

- Téged. Minket. Tudod, mint régen - a háttérben csörömpölés, hangos zene zaját hallottam. Tehát nem változott semmit.

- Vagyis lefordítva, a pénzemet. Ezerszer megmondtam, hogy nem kapod meg - vált idegessé a hangom.

- Most nem erről van szó. Igenis hiányzol - próbált szomorú lenni.

- Nem, veszem be, amit mondasz. Nem változtál semmit.

- Leszoktam, Hayley. Fél éve tiszta vagyok.

- Hazudsz, mint mindig.

- Kételkedsz, mint mindig - nevette el magát.

- Nem érdekelsz. És hagyj békén.

- Nem foglak. Egyszer úgyis visszajössz hozzám- hallottam a hangján, hogy mosolyog.

Nem bírtam tovább, úgyhogy kinyomtam és ledobtam a telefont az asztalra. Csak néztem a tárgyat, amiből nem rég maga a megtestesült romlottság beszélt. Hogy szerezte meg a számom? Az öcsém. Biztos ő adta meg neki. Csak tudnám, miért az ő pártján áll. Már két éve, hogy nem bírtam tovább és szakítottam Nick-el. Már tényleg kezdtem nem gondolni arra, hogy miket csinált velem önkivületi állapotaiban, amit az a szar amit beadott magának, egy nap már többször is, okozott. Ahogy előtörtek az emlékeim nem bírtam tovább, sírni kezdtem. Miért nem képes békén hagyni? Miért nem keres magának egy másik áldozatot? Miért ismertem meg egyáltalán, azon a bulin? Miért voltam ilyen hülye? Csak jöttek a kérdések a fejemben, én meg csak ott ültem a kanapén, kezemben a megkezdett szendviccsel, amit egyébként nagyon is szerettem. Felálltam, hogy lezuhanyozzak, hátha úgy megszabadulok a gondolataimtól. Túl gyors volt a mozdulat, mert erősen megszédültem, de időben sikerült megtámaszkodjak a kanapéba. Nem akartam mást,csak nyugalmat. Összeszedtem a cuccaimat, lefürödtem, és eldőltem az ágyon. Aludni akartam, de képtelen voltam rá. Végül valamikor hajnalban sikerült elaludnom, de pár órára rá, apukám felkeltett.

- Hay, sajnálom, hogy felkeltettelek, de ma meg kell tenned nekem valamit.

- Mit? - nyöszörögtem.

- Tegnap történt egy kis baleset. Belementem a plázánál egy kocsiba, ami hirtelen megállt előttem. Sajnos a kocsim eleje alaposan tönkrement, annyira hogy nem indult utána.

- Micsoda? - kaptam fel a fejem - De jól vagy?

- Persze, nincs semmi bajom. Csak a kocsit elvileg ma megcsinálják, szóval el kéne érte menni. Nekem dolgoznom, kell. Ma nagy rohamra számítok - mosolygott. - Elmennél érte, kérlek.

- Jó, oké,apa.Mindjárt megyek.

- Köszönöm kicsim - ment ki a szobából.

Egy fél óra múlva, fel is keltem, felvettem egy jó bő pulcsit, ami elég kényelmesnek bizonyult. Nem akartam ma semmit se csinálni, csak itthon lazsálni. Kinnt, a konyhában finom palacsinta illatot éreztem. Egy tálra volt halmozva, egy nagy adaggal. Előtte egy papírral, amire ez volt írva: Köszönöm, mégegyszer. Szeretlek.

Apa

4.rész

Ashton

Egész este alig bírtam aludni, mert nem bírtam a lelkiismeret furdalásommal, főleg azután amit Calum mondott. Hayley nem egy őrült fan volt és most már megbántam mindent amit mondtam neki. Már hajnalban felkeltem és kimentem a teraszra egy bögre tejeskávéval a kezemben. Még sötét volt, de már lehetett látni a felkelő napot. Ahogy kiléptem megcsapta az arcom a hűvös levegő, ami jót tett mert legalább egy kicsit felébresztett. Már majdnem elmerültem a gondolataimban, amikor csámcsogást hallottam, magam mellől.

- Luke?

- Igen?

- Te eszel?

- Igen.

- Hajnalban, miért eszel csirkét?

- Mert éhes voltam és csak ez volt a hűtőben- vonta meg a vállát, miközben egy csirkecombot evett.

- Jó, rendben, te tudod.

- Te miért nem alszol? Már nem tudsz aludni, mert Bryana zaklat továbbra is?

- Nem Bryana az oka. Tegnap megcsókoltam egy lányt, aki kiderült, hogy az a lány aki azon a képen is van, és már túl késő volt mikor erre rájöttem, úgy hogy most ki kell valamit találjak, hogy helyrehozzam, mert így szarul érzem magam- néztem rá, tanácsot vagy bármi mást várva.

- Bocs, de ebből nem sokat értettem. De még maradt egy kis csirke, ha gondolod edd meg és attól biztos, hogy jobb kedved lesz - ette tovább nyugodtan a csirkéjét.

- Kösz, de nem - röhögtem el magam, majd inkább bementem, mert ideje volt készülődni a autószervizbe, hogy megnézzem, hogy áll a kocsi, ami tegnap miattam tört szét.

A szervizben azt mondták csak késő délutánra lesz meg az autó, úgyhogy már mentem is volna el megkeresni Hayleyt, mikor megláttam ahogy egy óriás méretű pulcsiban, kócos hajjal, elég kialvatlanul álldogált a bejáratnál.

- Hayley? Mit keresel itt? -néztem rá döbbenten.

- Ezt én is kérdezhetném tőled. Valami barom összetörte apum kocsiját tegnap és nekem kellett eljönni érte, mert ő nem ért rá- ásítozott.

- Lehetséges, hogy én vagyok az a barom - néztem rá bocsánatkérően, mire elkerekedett szemmel nézett rám.

- Na, ezt nem gondoltam volna. Már megint sikerült meglepned - nézte a földet.

- Nézd Hayley, bocsánatot szeretnék kérni, mert egy hülye paraszt voltam. Megbocsátasz nekem?

- Nem nagyon szeretném ezt a beszélgetést folytatni. Mikor lesz kész a kocsi?

- Ne tereld a témát légyszíves. Én meg azt nem szeretném, hogy egy ilyen dolog miatt, rosszban legyünk.

- De hát nem is ismerjük egymást. Hogy lehetnénk rosszban? - vonta össze a szemöldökét.

- Ezért szeretném, hogy ma el gyere velem valahova. Hogy megismerjük egymást - próbálkoztam óvatosan.

- Mikor lesz kész a kocsi? -nézett rám türelmetlenül. Nem akartam megmondani, mert akkor tudtam , hogy elmegy.

- Késő délután. De nem akarom, hogy így váljunk el. Nézd, amikor rájöttem visszaakartam fordulni egyből, de akkor történt a  baleset, ezért nem tudtam. Most is azért indultam, hogy bocsánatot kérjek.

- Ashton, az igazat megvallva eléggé össze vagyok zavarodva, úgyhogy nem akarok most semmit, érted? Remélem megértetted. Keress valakit aki hozzád való és akinek jelent valamit a csókja számodra. Na szia! - az utolsó szavakat már elég szomorúan mondta, majd elviharzott.

Csak álltam, néztem és nem tudtam mit csinálni...

3.rész

 

Hayley

Sietve elhagytam a kávézót, miközben azon gondolkoztam, hogy hogy lehetek ilyen hülye. Hagytam, hogy megcsókoljon, mikor csak a szituáció hozta ilyen helyzetbe. Nem emlékezett rám. Jó oké, más milyen a hajam, de az arcom nem változott. Remélem többet nem látom. Majd otthon elmondom Dia-nak, most el kell tereljem a gondolataimat. Már egy fél órája szolgáltam fel italokat, amikor fekete hajú, magas srác jött oda hozzám. Már láttam itt egyszer kétszer.

- Szia, azt hiszem még nem beszéltünk egymással. Calum vagyok - nyújtotta a kezét.

- Szia, Hayley - ráztam kezet vele. - Mi szél hozott ide ilyen korán? - mutattam az órára, ami délután 5t mutatott. - Esetleg valami nyári frissítőt szeretnél? Tudok ajánlani Mojitót, Pina Colada, Margarita koktélt, de ha másra vágysz, nyugodtan nézz körül! - mosolyogtam, majd elétoltam az itallapot.

- Én mást is kívánok, de egy Mojito jól esne- tolta vissza az itallapot.

- Sajnos akkor eltévedtél. A sex shop eggyel feljebb, egy más fajta hely pedig, 3 utcával lejjebb van- raktam le elé a Mojitoját, miközben ezeket sablonosan mondtam.

- Hű, már elég gyakorlott vagy úgy látom. Hányan jönnek ilyesmi szöveggel hozzád egy nap?- röhögte el magát.

- Napi 5-6. Talán, de az  még nem olyan sok. Ezt a kérdést is felteszik páran, amit te az előbb -vontam meg a vállam.

- Most már nem tudom visszacsinálni. Ahogy te sem azt a csókot Ashtonnal - amint ezt kimondta kiesett a kezemből pohár, amiben épp narancslé volt és természetesen az egyik vendég lábára csapódott.

- Ne haragudjon! Mindjárt feltakarítom, és most a ház vendége egy italra - beszaladtam a felmosóért, miközben bosszúsan és elsápadva néztem Calumra, aki nyugodtan szürcsölte a koktélját. Mikor végeztem a feltakarítással és kiszolgáltam a vendéget, rögtön odafordultam hozzá.

- Honnan tudod azt?!

- Láttam azt a képet én is. Ashton bandatársa és haverja vagyok, szóval vele voltam az interjúknál is.

- Honnan tudod, hogy én vagyok az?! Meg, hogy itt dolgozom? - kérdeztem egy pöppet ingerülten.

- Nem vagyok hülye, Hermione. Voltam ebben a bárban többször is. Az egy dolog, hogy nem te szolgáltál ki. Felismertelek egyből, ahogy láttam a képet. Mondjuk most átváltottál a barnára? Nem olyan rossz, de jobb a szőke.

- Na álljon meg a menet! Először is, ha többet így hívsz, kinyírlak. Nem viccelek. Másodszor ne kritizáld a hajam, mert most ez van, ezt kell szeretni. És végül, most minek jöttél ide és miért mondod nekem mindezt?! - néztem rá kérdőn.

- Na, nyugi van okés? Csak meg akartam nézni, hogy mi történt ezek után veled és most már azt is szeretném tudni, hogy miért csókoltad meg. Mert most már biztos vagyok benne, hogy nem egy őrült, túlbuzgó fan vagy, mert akkor felismertél volna - itta ki a pohár tartalmát, majd látva a fejemet, újra megkérdezte- Nos?

- Ez elég kínos így visszagondolva, de elmondhatom - húztam az időt. - Kipróbáltuk a Kiss Cam- os challenget a barátnőmmel. Fogalmam sem volt, hogy kit csókolok meg, esküszöm - néztem szomorúan a földre.

- Na ne legyél emiatt kibukva, itt vagyok neked én, mint a Mojito-imádó vendéged - kocogtatta meg a poharát.

- Nem amiatt vagyok kibukva, de ezt inkább most nem mondanám el, hisz most ismertelek meg - nevettem el magam.

- Jól áll neked ha nevetsz! Többet lássalak így, különben nem jövök erre a helyre többet. És hidd el, azzal sokat vesztenél - kacsintott idétlenül. - De most sajnos mennem kell, interjúnk lesz - dobott le a Mojito áránál jóval több pénzt a pultra.

- Komolyan, ilyen sok borravalót kapok? - néztem hitetlenül.

- Persze, megérdemled - ment kifelé, de aztán az ajtóban még visszafordult és azt mondta:

- Csak mosolyogj többet, Hermione!